Az idén lefutott évadának startja, napjaink legsikeresebb animációs sorozatának számomra is piros betűs ünnepnap volt. Rendkívül szerettem az első két évadát, természetesen vártam, hogy merre tovább, azonban ezt a sorozatra való kiéhezettséget erőteljesen fokozta az, hogy relatíve rengeteget kellett várni az évad műsorra kerülésére, nagyjából egy évvel tolták el a tervezett dátumtól a 10 részes csokor lepergését. Dan Harmon nyilatkozta többször is: egyrészt jó munkához idő kell, másrészt a Rick and Morty írása egyre nehezebb feladattá vált számára. Ami nem is csoda, egy felnőtt animációs sitcomhoz képest komplexebb anyag a széria mind karaktereit, mind világát, történetét tekintve. És bár nem utáltam a végeredményt, sőt, szórakoztatott, a szezon számomra pont erről az oldalról, elsősorban az írás frontján csúszott el, majd fejelt bele a húsdarálóba, ezt pedig pontokba szedve kifejteném, de még mielőtt továbbhaladnánk:

- Spoileres kritika, ha lemaradtál volna valamiről, pótold, mielőtt folytatod ennek olvasását.
- Az ÉN véleményem, azaz, ha nem értesz egyet, mindezek ellenére élvezted az évadot, tök király, örülök neki, ne vedd személyes sértésnek, hogy a kritika inkább negatív irányú. Szívesen olvasom ha leírod, te hogy gondolod, csak lehetőleg kulturált formában oszd meg véleményed.
Tehát akkor...

1. Beth

Az animációs sorozat, ami tökéletesen játszik a néző szimpátiája és elutasítása közti vékony határon a BoJack Horseman. Az ilyen kettős karaktereknél az azonosulhatóság megtartásának folyamata pedig egyszerűen felbontható. Főszereplőnk hibázik, szembesül ennek következményeivel, és nem fordul mindezek után 180°-ban karaktere, azonban nyomot hagy rajta, ezen az úton pedig emberileg (igen, a ló) fejlődik. Beth és Rick Sanchez határvonalon álló szociopaták, Jerry balf*sz, de legalább az esetek nagy részében nem rosszindulatú. Gyakorlatilag ők gondoznak két gimnazistát, Morty és Summers karaktere pedig szerethető, de kanyarodjunk vissza egy kicsit.
Magyarázatot kapunk arra, miért viselkedik Beth úgy ahogy, de nem fogadom el. Ez a nő valami gusztustalan amit művel a családjával, és egyáltalán nem legitimálja cselekedeteit sem a válás, sem pedig az apjával való viszonya. Egy percig nem érdekelt a lelki vívódása, mert máglyára kívántam, akárhányszor szerephez jutott. Nem vicces, hogy nem foglalkozik a gyerekeivel, akármennyire is kiapadhatatlan humorforrás a sorozat szerint. Tönkreteszi az őt körülvevőket, majd őket hibáztatja ezért, és ezt az évad végéig még egy bocsánatkéréssel sem nyugtázza, csak feleslegesen kegyetlenkedik velük felelősségvállalás nélkül. Ignorál mindenkit egy epizód erejéig berántott random karakter és Rick kivételével, köztük meg nem működik az évad során nagyobb szerepet kapó apa-lánya viszony. Nem magával a karakterek közti interakcióval van a baj, hanem a kontextussal. Rick a legnagyobb probléma az életében, gyakorlatilag minden konfliktus okozója, ettől pedig csak még jobban dühít, hogy miközben Mortyékat igyekszik tönkretenni, addig ezzel a problémaforrással, amit ő az apjának nevez nem bánik hasonlóan. Persze, kényszeresen ragaszkodik hozzá, próbál több időt vele tölteni, mert ez nem adatott meg neki gyerekkorában, és ez így érthető. De ebből miért következik az, hogy mindenki mással úgy viselkedik ahogy?
Emellett pedig sehova nem fut ki a 'Beth vajon Beth-e?' kérdéskör, sőt a végére már teljesen mindegy is. Egy Beth-tel tökéletesen megegyező valamivel lett helyettesítve Rick által. Vagy nem. De nem teljesen mindegy? Tökéletes mása, és itt megint képbe jön az, hogy egy taszító karakter drámája nem hat meg. Érdektelen az egész úgy ahogy van.

2. Epizódikusság

Egyértelmű volt az első pár részből már, hogy egészen más felépítésű lesz a korábbiakhoz képest ez az évad. Eddig sem volt nagyon átívelő szál jelen, azonban itt minden borult. A karakterfejlődés részről részre el van felejtve (Morty kivételével), nincs különösebben semmilyen történeti elemnek hatása a másikra, visszautalgatások nagyon elszórtan vannak, de azok is csak a komikumnak ágyaznak meg, illetve az évad végén mellékszálnak ott van Beth vívódása, de azt meg már kifejtettem, miért nem működik. Szükség van a következetességre, és ez főleg a karaktervezetés szempontjából fontos. Egy sorozatban, ahol sérült karakterek állnak a fókuszban fontos, hogy idővel fejlődjenek azok emberileg. És meg is történik ez, eljutnak egy konklúzióra, viszont olyan, mintha ezután a következő rész elején nyomnának mindig egy resetet, és minden megy tovább úgy, mintha kukázták volna az eddigi eseményeket.
Azonban az epizodikusságnak haszna is volt, így jobban beleillik a képbe a 7. rész (ami a sorozat egyik legjobb húzása volt eddig), több értelme van ezáltal, nem érződik randomnak annak ellenére, hogy egy teljes részen keresztül nem látunk ismerős karaktert Evil Morty kivételével, akiről viszont nagyjából semmit sem tudunk.

3. Kiszámíthatóság

Itt nem a történetre gondolok ezalatt, kicsit az előző két pontból következik, és ezt Jerry karakterén tudom a legjobban bemutatni. Adott a karakter, akibe mindenki előszeretettel rúg bele, és itt álljunk meg egy pillanatra. Sosem vicces. Egyszer sem. Én nem nevetek azon, hogy bokszzsáknak használnak valakit. Jelenleg Seth MacFarlane is azt hiszi, ez a komédia netovábbja, és emiatt annyira élvezhetetlen jelenleg a Family Guy. Ez öli meg a legtöbb felnőtteknek szóló animációs sorozatot, és pont a Rick and Mortytól nem számítanék erre az olcsó húzásra, de a még nagyobb probléma, hogy Jerryvel foglalkoznak.
Tudjuk, hogy utálja mindenki, tudjuk, hogy úgy sem fog feloldozást kapni a karakter, akkor viszont miért kell neki egy külön rész, amiben ugyanaz fog történni, mint az összes eddigi alkalommal, akárhányszor Jerry képernyőidőt kapott? Az 5. epizóddal teljesen elásták a karakterét. Egészen a rész közepéig elhiteti a nézővel, hogy talán egy kicsit jobban megbecsülik majd, Jerry pozitív tulajdonságaira koncentrálnak, majd a végére elérkezünk ugyanoda, ahonnan elindultunk, ezzel azt mondva a nézőnek, hogy a továbbiakban se várjon többet tőle. Semmi funkciója az egésznek. Rick seggfej marad, mindegy, mi történik. Hiába vannak az ellenkezőjét bizonyító jelenetek, ha azoknak nincsen semmilyen kihatása a továbbiakra, és ezért válik fárasztóvá ez egy idő után. Mivel tudjuk, hogy a végére marad minden, miért foglalkozunk vele? Ezeket lehet korrigálni a következő évaddal egyébként, és remélem így lesz, de ettől még súlytalan marad zavaróan sok szál, amit a 3. évadtól kaptunk idén.

4. A konklúzió

Az egész azzal zárul, hogy tényleg semmi értelme nem volt a szezonnak. Minden visszaáll oda, ahol tartott a 2. évad végén, minden izgalmas konfliktust lezárnak ennyivel. Szerintem ennyit elég is erről írnom, magáért beszél, és csak magamat ismételném.

Még egyszer mondom, attól függetlenül, hogy ezeket égető problémának érzem, nem azt jelenti, hogy nem szórakoztam jól mindezek megtekintése alatt. Nem volt rossz évad, viszont pontjai nagyon zavaróak.
Azt hiszem ennyit akartam, köszönöm a figyelmet, ha van valami amit megosztanátok mindezzel kapcsolatban, szívesen fogadom a komment-szekcióban, remélem volt értelme magamból kiírni ezt mind, és értő szemeket talál.